Sziasztok! Mivel ti is érzékeltétek hogy nincs időm arra , hogy blogot írjak , ezért jobbnak látom , ha befejezem. Lehet , hogy nyáron írok még másikat mert több időm lesz rá , aki úgy gondolja , hogy kezdjek el nyáron másikat az komizzon ehhez a részhez! Szóval itt az utolsó fejezet ,nem túl hosszú befejezőrész , de szerintem elég ütős lett. Jó olvasást az utolsó részhez! *-*
Amily szemszöge:
- Szóval még most is úgy gondolod , hogy sokkal jobb depizni , mint felvállalni a következményeket? - kérdeztem idegesen Harrytől , miközben elhúztam a függönyt az ablakon.
Sok idő eltelt az Annevel történtek óta , és Harry egy hónapig csak feküdt és fagyit evett. Aztán elegem lett a dologból és pár napra Louisékhoz költöztem , hogy Harry rájöjjön , nincs értelme tovább siratnia a múltat , ami ráadásul azóta teljesen normál módon halad. Harry úgy érezte összefogtam Louissal , és csúnyán összevesztek. A végén a fiúk úgy döntöttek feloszlatják a bandát , amit tegnap előtt jelentettek be a nagyközönség előtt. A rajongók ezen annyira felmérgesedtek , hogy Harrynek és a srácoknak azóta egy perc nyugta sincs , velem , Lilyvel és a többi lánnyal együtt.
- Ne nekem magyarázd! Ha nem hagytál volna el , talán még mindig a londoni házunkban ücsörögnénk , pizzát ennénk , és a Shimpson család maratont néznénk összebújva! - vágott vissza a barátom , akivel mellesleg azóta minden nap összebalhézok.
- Nem hagytalak el ,csak 2 hét után úgy gondoltam nem normális dolog , hogy anyukád szívrohamán siránkozol! Hahó túlélte! De lehet , hogy most épp rákapcsolják egy gépre mert a hírtől , hogy a banda feloszlott újabb szívrohama lett!
- Vissza a One Directiont! Vissza a kedvenceinket! - hallatszott kintről a rajongók kiáltása.
- Most mondjam , hogy ez van? Bocsánat , hogy érzékenyebb vagyok mint a többi srác akivel kavartál , de legfeljebb annyira vagyok kemény mint a három napos kutyaszar!
- Csak tudod ez nem a gyengédségeden múlott , hanem azon , hogy a szerelmed mennyire erős irántam!
- Tudod mit! Menj vissza arra a koszos utcára ahol felvettelek fél évvel ezelőtt , és sírjál amiért a barátod megcsalt egy pompom lánnyal!
Erre nem válaszoltam csak , felkaptam a táskám és becsaptam az ajtót. Hallottam , hogy Harry utánam kiabál , de elengedtem a fülem mellett. A rajongók örjöngő tömege fogadott. Ők szentül meg voltak győződve , hogy az egész banda feloszlás az én lelkemen szárad. Sokan megszorítottak , kicsit megkapták a hajam , de per pillanat nem ez volt a legfontosabb ezért csak anyázással ráztam le , a kisebb tömeget magamról. Most , hogy így belegondoltam , nagyjából semmivel nem mentem többre mint fél évvel ezelőtt. Azon a bizonyos napom pont így dörgött az ég , pont így zuhogott ez eső , de azon a napon mást éreztem. 5 hónappal ezelőtt éreztem , hogy senkinek nem kellek semmire. Egy kidobott , megunt ruhadarab voltam , amit csak akkor vettek fel , ha a jobb ruci épp nem volt kéznél. Ma viszont másként láttam a dolgokat. Most nem éreztem magam egy rongynak. Most csak csalódott voltam és persze szomorú , amiért nem láttam kiutat ebből a veszekedésből. Szeretem Harryt , de nem tudok vele élni , ha így viselkedik. Nem ezt a Harryt ismertem meg azon a bizonyos napon fél évvel ezelőtt. Leültem az útpadkára és hagytam , hogy alsóig ázzak. Ekkor megláttam Harry fekete BMW-jét és mögötte a One Direction kisbuszát.
Harry szemszöge:
- Amy várj! - kiáltottam barátnőm után , de nem hallotta.
Sok minden szakadt a nyakamba az utóbbi időben , de ettől nem kellett volna natplónak lennem sem Amilyvel , sem a srácokkal. Rossz érzés volt , hogy mindenki rám haragudott , még a rajongók is. Rá kellett ébrednem , hohy , ha nem akarom elveszíteni a barátnőmet , akkor igen is meg kell változnom! Vissza kell térnem a régi életemhez. De az életem már soha nem lesz a régi. Soha! Ha bocsánatot kérek Louiséktól és folytatjuk a bandát akkor sem lesz már semmi úgy mint rég. Nem tudnék az emberek szemébe nézni.De egy valamit tehettem. Bocsánatot kérhettem a legjobb barátaimtól , akik nélkül semmire se vittem volna. Átvágtam magam az ideges fanatikusokon és Louékhoz mentem.
- Harry? - kérdezte Loui értetlenkedve , amikor ajtót nyitott.
Nem szóltam semmit csak könnyes szemmel magamhoz öleltem.
- Sajnálok mindent!
- Semmi gond haver! Amily hol van?
- Nem tudom! Vele is csúnyán összekaptam! - fakadtam ki , mint valami kisgyerek.
- Akkor megkeressük! - mosolygott Louis , majd riasztotta a srácokat.
Közösen a kisbusszal és persze a kocsimmal felkerestük Amyt. Biztos voltam benne , hogy a Golden street mellékutcájában lesz , ahol egykor felvettem.
- Amily Whenson! Tudom , hogy ez most nem ez a legmegfelelőbb pillanat , de rettenetesen szeretlek! Tudom , hogy ez az utóbbi időben nem igazán jött le a viselkedésemből , de tudnod kell , hogy meghalok érted! Fél éve vagyunk együtt és azóta is ugyan úgy érzek irántad! Szeretnél eljönni velünk oda , ahol senki nem talál ránk?
Nem válaszolt csak megcsókolt. Hát igen! Amily nem a szavak embere. Beültünk a kocsiba és elhajtottunk.
Azóta a világ nem hallott a One Directionről , de még Harryről , Louisról , Niallről , Zaynről és Liamről sem. 2 év után még mindig büszkén mondhatom , hogy nem tudnak rólunk!
